A Profit First nem hazudik – csak keveset mond

azaz, miért nem szabad összekeverni a cash-kezelést a teljesítménnyel

Ez a cikk nem a Profit First (PF) ellen íródott, és nem is szeretne „megmondó” szerepet felvenni. A kiindulópontja a könyvelés szentháromsága – eredmény, mérleg, cash-flow –, valamint az a gyakorlati tapasztalat, amit a QUiCK szolgáltatásfejlesztése során újra és újra látunk. Amikor Profit First szemlélettel érkező ügyfeleknél kiderül, hogy a QUiCK-ben valójában nincs szükség külön pénztárcák kialakítására, még akkor sem, ha első ránézésre úgy tűnik, a rendszer éppen erre a logikára lett kitalálva.

Fahéj a tejbegrízen – mit nem old meg a Profit First

A Profit First sok magyar kkv-nál úgy terjedt el, mint a tejbegrízre szórt fahéj – különösen év végén és az új év elején, amikor az ember egyszerre szeretne rendet, kontrollt és megnyugvást. Könnyű rászokni, mert egyszerű és édes. Az első élmény rendszerint katarzis: „végre marad pénz”, „nem folyik el minden”, „most először nem a könyvelő mondja meg, mennyim van”.

Ez az élmény valós. És fontos is. De ettől még nem lesz belőle táplálék.

A Profit First nem pénzügyi tudás, nem pénzügyi rendszer, és végképp nem pénzügyi modell. Inkább egy praktikus eszköz arra az esetre, amikor a józan pénzügyi gondolkodás elfárad, elfogy az idő, vagy egyszerűen nincs kedvünk még egy számot megnézni. Egy tudatosan leegyszerűsített cash-allokációs reflex, amely abból indul ki, hogy stressz alatt következetesen rosszul bánunk a pénzzel.

A PF nem azt feltételezi, hogy meg akarod érteni a vállalkozásod pénzügyeit. Épp ellenkezőleg: abból indul ki, hogy nem fogod. Ezért ad szabályokat, dobozokat és automatizmusokat, hogy a rendszer akkor is működjön, amikor az ember nem. Nem a pénzügyi működést teszi átláthatóbbá, hanem megpróbálja kikerülni azt a szereplőt is, aki elvileg információt hordozna róla – csak jellemzően késve, amikor a döntések már megszülettek.

A mechanika közismert: bevétel érkezik, abból először leválasztunk profitot és adót, a maradék megy működésre. Több bankszámlára, szigorú elnevezéssel, rituális időpontokban. A Profit First következetesen „cash management rendszerként” hivatkozik magára: nem azt ígéri, hogy jobban fogod látni a vállalkozásod működését, hanem azt, hogy kevésbé tudod elszúrni. Ez önmagában korrekt ajánlat.

A probléma ott kezdődik, amikor a módszer nem eszközzé, hanem világmagyarázattá válik. Amikor egy viselkedési megoldást teljesítménymérési rendszerként kezdünk használni. Nézzük meg, hol csúszik el ilyenkor a kép!

1. Rend a pénzben, homály a teljesítményben

A Profit First egyik legnagyobb erénye, hogy azonnal csökkenti a cash-szorongást. Csakhogy a pénzügyi stressz csökkenése nem azonos a gazdasági teljesítmény javulásával.

A módszer nem mond semmit az árbevétel és a költségstruktúra viszonyáról. Nem foglalkozik árréssel, fedezettel, kapacitáskihasználással, eszközlekötéssel vagy megtérüléssel. Nem azt kérdezi, hogy miért kerül ennyibe a működés, csak azt, hogy mennyit engedünk meg neki. Ez nem kontrolling, hanem megszorítás.

A PF logikájában a működés egy maradékelvű doboz. Ha túl nagy, szűkítjük. Ha fáj, „hatékonyabbak leszünk”. Ez rövid távon valóban fegyelmet hozhat – hosszabb távon viszont elfedi, hogy a probléma nem költségfegyelem, hanem rossz üzleti modell.

Egy vállalkozás lehet PF szerint „pozitív”, miközben valójában alulárazott, túlmunka-intenzív vagy strukturálisan veszteséges. Csak épp kevesebb pénzt költ el közben.

2. Cash-fegyelem egy időben instabil rendszerben

A magyar kkv-k pénzügyi instabilitásának jelentős része nem abból fakad, hogy a tulajdonos „nem tud bánni a pénzzel”, hanem abból, hogy eleve rendszerszintű cash-flow kitettségben működik.

ÁFA-előfinanszírozás, késve fizető vevők, szezonalitás, előre fizetendő adók, projektalapú bevételek – ezek nem fegyelmi kérdések, hanem időbeli feszültségek. A Profit First ezekre nem ad választ. Nem kezeli az időbeliséget, nem követi végig a pénz útját, és nem választja szét az eredményt a likviditástól.

Ilyen környezetben a PF sokszor nem csökkenti a kockázatot, csak átkeretezi az élményt. A vállalkozó nyugodtabban néz rá ugyanarra a bizonytalanságra, miközben a működés alapvető instabilitása változatlan marad. Mintha egy túlterhelt szerkezetnél nem az alátámasztást vizsgálnánk meg, hanem csak megnyugtatóbb mérőszalagot használnánk hozzá. Kevesebb stressz nem jelent kisebb kockázatot.

3. A profit, ami nem teljesítményből születik

A Profit First egyik legnagyobb félreértése maga a szó: profit. A legtöbb esetben ez nem gazdasági értelemben vett profit, hanem kényszerített megtakarítás, amelyet a rendszer morálisan védetté tesz.

Ez pszichológiailag hasznos. Menedzsment-szempontból viszont veszélyes, mert elfedheti, hogy a vállalkozás nem termel elég értéket ahhoz, hogy fenntartható módon eltartsa magát. A „profit” ilyenkor nem a teljesítmény eredménye, hanem a költési jog korlátozása.

Marad pénz – de nem azért, mert a cég jobb lett, hanem mert kevesebbet engedünk meg neki. Ez rövid távon működhet, hosszú távon viszont elkerülhetetlenné teszi azokat a kérdéseket, amelyeket a Profit First önmagától nem tesz fel: mi a valós fedezetünk, mennyi pénzt köt le a növekedés, hol a szűk keresztmetszet, és hogyan működik a könyvelésünk információs rendszerként.

+1. Ahol befejezzük a gondolkodást, ott kezdődik a kockázat

A Profit First nem azért válik problémássá, mert használják, hanem azért, mert sokan megállnak nála. Amikor a bankszámlák struktúrája stratégiává, a rituálé elemzéssé, a cash-fegyelem pedig üzleti gondolkodássá lép elő.

A PF nem hazudik. Csak keveset mond. És ha ezt nem értjük, akkor pontosan annyira lesz hasznos, mint bármely jól hangzó, de félreértett közhely.

Ez a cikk ezért nem a Profit First ellen szól, hanem az ellen az intellektuális lustaság ellen, amely egy működő eszközt teljes világnézetté felnagyít. A Profit First lehet jó belépő a pénzügyi fegyelemhez – de nem lehet a vége.

Vállalkozóként nem kerülhetjük meg a számvitel alapjait. Nem azért, mert könyvelővé kell válnunk, hanem mert a saját döntéseink következményeit csak ezen a nyelven lehet pontosan visszahallani. Érdemes visszatérni ahhoz a nyugalomhoz, amelyet az olasz kereskedők évszázadokkal ezelőtt megteremtettek a kettős könyvvitel logikájával: rendet nem ígértek, csak érthetőséget.

A könyvelés szentháromsága – eredmény, mérleg, cash-flow – nem misztikum, hanem térkép. Nem kell mindent tudni róla, de legalább annyit igen, hogy a saját vállalkozásunk hol áll rajta. Ez energiát igényel. Figyelmet. Gondolkodást. És ezt semmilyen módszer nem tudja tartósan kiváltani. Legfeljebb elodázni.